Gyönyörű gyerekkönyvekről találtunk képeket, amik pedig nem elsősorban arra készültek, hogy nézegessük őket.

Vakoknak szóló, Braille-írással készült könyvek ezek, és a látványuk nagyon megkapott minket. Egyrészt mert önmagukban is szépek, másrészt talán mert mi is azt gondoltuk, mint a legtöbben: hogy a vakok világának és a mi világunknak semmi köze egymáshoz…

És most kiderült, hogy vannak, akik éppen ott találnak kapcsolódási pontokat, ahol a legkevésbé gondolnánk: a könyvekben.
A vakoknak készült, mégis szemet gyönyörködtető könyvek domború, tapintható, olyan Braille-féle rajzainak köszönhetően például a Kis hercegben sem csak a szöveget fogják tudni értékelni az olvasók, hanem a szöveghez szervesen hozzátartozó rajzokat is – akkor is, ha nem látnak.

Arra se nagyon gondolunk, hogy ha egy családban valaki nem lát, akkor ott azért mindig van valaki, aki lát: egészen logikus, hogy legyenek olyan mesekönyvek, amelyek vegyítik a nyomtatott képet/szöveget és a Braille-t: közös olvasáshoz a betűkkel ismerkedő vak kisgyerekeknek és szüleiknek, illetve fordított esetre: amikor a gyerek a látó, és a szülő nem lát..

A fekete könyvekkel pedig a látók is alkothatnak talán némi képet arról, milyen lehet úgy könyvet olvasni, hogy csak a tapintásunkra hagyatkozunk…
Azt el kell mondani, hogy sajnos ilyen könyvek Magyarországon, magyarul egyáltalán nincsenek, és információink szerint senkinek nem is jutott eszébe, hogy érdemes lenne ilyesmibe időt, energiát és pénzt fektetni.

forrás: puremag.hu