Sűrű fenyőerdős tájat puha hólepel fedi el. A fák fölött a fehér hegyek összekapaszkodva emelkednek az ég felé. Innen úgy tűnik, tán elérik a napot, mely fényes sugaraival pásztázza végig a téli tájat, kicsit megkergetve a fák közt bujkáló tejfehér ködöt. A csend mégis tapintható, csak a hótól roskadozó ágak reccsennek meg olykor, talán integetve egy-egy felreppenő kismadárnak.                                                                                             

______________________________________________________________________________________________

A látássérültek között többen egyáltalán nem látnak. A nemlátás nem azt jelenti, hogy ezek az emberek nem éreznek, hanem fogyatékosságuk megakadályozza, hogy például úgy élvezzék egy téli táj szépségének látványát, ahogy azt egy látó ember átéli. 

A fentiekben, megpróbáltunk valamit visszaadni a mellékelt képélményből annak, aki bár nem látja, de mégis szeretné átélni, legalább szavak segítségével, mit is jelent, ha azt mondjuk egy fotóra, hogy szép.

Ha van kedved, küldj be Te is nekünk egy olyan fotót, amihez leíró gondolatokat mellékelsz, mellyel kedves pillanatokat szerezhetsz több vakember számára, de egészen biztos, hogy látóemberek is szívesen olvasnak szép írásokat, szép képek alatt! :) Előre is köszönjük!

bulakebudaors(kukac)gmail.com idevárjuk leveled!