A délmagyar.hu szerkesztőinek új "Kincskereső" programjaként, olvasói kívánságokat igyekeznek teljesíteni, természetesen nem mindent, de önzetlen törekvésükkel, többeknek okoznak különös örömet. Így például a cikkben szereplő Kis Adelina kérését, mely arról szólt, hogy szeretné tudni, milyen egy szemorvosi műtő. Alábbiakban idézzük az élménybeszámolót ... 

Zöldbe öltözve vártuk a vak Kis Adelinával, hogy „benézhessünk" oda, ahol több műtétet is végeztek rajta gyermek- és tinikorában. Az SZTE ÁOK Szemészeti Klinika műtőjében gyerekkori szegedi szemorvosa várt minket a hóvégi "műtőtakarítós", operáció nélküli napon. Dr. Hári Kovács András örömmel fogadta Linát, első kérdése természetesen az volt: hogy van?

Nem számol, érez

Lift helyett inkább gyalog megyünk a szegedi szemészeti klinikán, a kanyarokat is jól veszi Adelina.

– Nem számolom a lépcsőket, csak követem a korlátot, merre kanyarodik – árulta el a kézenfekvő megoldást.

A műtőben persze a fejtartós ágy volt a lényeg, de Adelina ezúttal nem betegként érkezett. Az operatőr székébe ült, alatta pedálokkal mozgatta az új, high-tech mikroszkópot. Így operál Hári Kovács András is, apró manővereit érintőképernyős monitoron követi a műtőasszisztens, és ha úgy alakul, a szakorvosjelöltek is.

– Mint egy kis robot – magyarázott az orvos, akitől megtudtuk: ahogy a filmekben is, tényleg szoktak egy-egy beavatkozásnál zenét hallgatni. Akad, aki rádiózik, más komolyzenei CD-t tesz inkább be. Tíz-tizenkét szürkehályog-műtétet is elvégez itt naponta, leginkább időseken.

Látni, ahogy szeretnénk

 – Nőtt az igény a vizualitásra, mert a szépkorúak is kütyüznek vagy épp vezetnek, ezért korábban jelzik, ha probléma van a szemükkel. Mi azon dolgozunk, hogy úgy tudják használni a látásukat, ahogy szeretnék – magyarázta.

De Adelinának más problémája volt, a zöld hályog vette el a szeme világát. Fokozatosan történt, és pont, mire gimibe ment, addigra sötétült el minden, a műtétekkel csak késleltetni tudták, hogy megvakuljon. Azóta családtagjai és a technika segítik az életét: telefonja mindent „bemond" neki, lapunkat az interneten követi úgy, hogy egy program felolvassa neki, amit más lát.

Adelina ma már szomorúság nélkül beszél állapotáról. Azért volt fontos számára a találkozás, hogy megértse, mi hogyan történt.
– Nagyon hálás vagyok az orvosaimnak, végig mellettem álltak, és mindent megtettek értem – indokolta meg, hogy míg másnak ijesztő egy klinikai látogatás, őt miért a kíváncsiság hajtotta.

Egy hedonista nap

Adelinát orvosa is megjegyezte.
– Ami lelkileg megvisel, arra emlékszem. A gyerekeket műteni nagyobb teher, mert egész életre kell valamit „produkálni". Egyébként sincs rutinműtét, minden beavatkozásra rákészülök, a nehezebb operációkon már előző este jár az eszem – fogalmazott a szakorvos, mielőtt elköszöntünk: egy sürgős eset várta egy másik műtőben.


Adelinát kikísértük a találkozás után a szegedi vasútállomásra, hiszen Kiskunfélegyházáról ingázik. A Szegedi Tudományegyetemre járt, most végzett pszichológián. Mesterszakos felvételijét a napokban teljesítette, Szegedre húzza a szíve. A nyáron még nem gondolkodott, a vizsgadrukkot most hagyja csak maga mögött. – Anyával kifestjük a körmöm, és kozmetikushoz is készülök – búcsúzott Kis Adelina „hedonista" napján, amelybe kívánsága teljesülése is beletartozott. - délmagyar.hu

Alábbiakban közöljük mi is a délmagyar.hu felhívását: