A finnek a stressz nélküli tanításban hisznek
Pekka Peura kidolgozott egy olyan oktatási módszert, amivel nagyon különböző képességű gyerekeket lehet hatékonyan tanítani.
Hogyan lehet olyan diákokat egyszerre tanítani, akiknek a tudásában hétévnyi különbség van? Erre kereste a választ Pekka Peura, finn tanár, aki kidolgozott egy olyan oktatási módszert a saját osztályában, amivel nagyon különböző képességű gyerekeket lehet hatékonyan, stressz nélkül tanítani. A finnek egy konferencián osztották meg a tapasztalataikat magyar pedagógusokkal.
A finnek is meglepődtek azon, hogy mennyire elöl végeztek a Pisa-felmérésben, szerintük ugyanis a finn oktatási rendszerben sok minden rossz, és van még hova fejlődniük. A Tanulás újratöltve konferenciára olyan finn és magyar tanárokat hívtak, akik valamilyen egyedülálló dolgot hoztak létre a saját iskolájukban, hogy ezzel javítsanak az oktatás minőségén. Természetesen a finnek tudják magukról, hogy náluk van a világon a legjobb oktatási rendszer, de szerintük mégsem dőlhetnek hátra, hanem folyamatosan azon kell dolgozniuk, hogy még jobb lehessen.
A konferenciát Leena Pöntynen indította, aki maga is 10 évig tanított, de ma már a digitalizáció iskolába bevitelének szentelte az életét. Pöntynen egy gyors betekintést nyújtott a finn oktatási rendszerbe, amely ugyan meghatározott alaptantervvel működik, de lehetőséget hagy a helyi tanrendek kialakítására, éppen ezért nem létezik standard, országos szintű vizsgarendszer sem. A finn oktatási rendszer a mindenkori egyenlőséget helyezi előtérbe. Az egyes iskolák között nincsenek nagy különbségek, de egy adott iskolában belül osztályok teljesítménye jelentősen eltérhet, mivel a tanároknak óriási szerepük van a tanrend kialakításában.
Pöntynen bátorította a magyar tanárokat arra, hogy használják az óráikon a digitalizációt, és ezt ne úgy képzeljék el, hogy minden munkát számítógépen kell csinálni. A tanár jelenléte sokkal fontosabb a digitális eszközöknél, de ezek az eszközök segíthetik a tanár munkáját például az ismétlésekben. Digitális eszközök nélkül a diákok nem lesznek felkészülve a munkaerőpiacra, amelynek már szinte minden szegmense digitalizált. Arra buzdította a tanárokat, hogy kevesebbet beszéljenek az órán és többet a gyerekek, ők legyen azok, akik elvégzik a munkát. A tanárnak csak az a feladata, hogy a gyerekeket megtanítsa kérdezni.
Pekka Peura, egy másik finn előadó már 10 éve tanít matek-fizika szakos tanárként, de nem találta kellően hatékonynak az oktatási módszerét, ezért kitalált egy személyre szabott tanulási modellt.
Peura minden órája után gombóccal a torkában jött ki, nem tudta a szűkös időkeret alatt megtanítani azt, amit akart, a diákjai nem azokat az eredményeket mutatták fel, amiket elvárt tőlük.
A finn tanár úgy döntött, hogy változtatni fog, először csak kicsiben, a saját osztályában.
Az első változás matek órán volt, egy 7 hetes matekkurzus keretében. Peura korábban mindig 3-4 feladatot adott fel másnapra, ezúttal viszont 8 feladatot kaptak a diákok, de nem a következő napra, hanem 7 hétre. Tehát előre meghatározta, hogy milyen feladatokat kell megcsinálni a 7. hét végére, de a diákokra bízta, hogy melyiket mikor csinálják meg.
Volt egy nagyon okos lány az osztályban, aki két hét után odaállt Peura elé, hogy elkészült a feladatokkal, őt a tanár haza is küldte azzal, hogy majd találkoznak 5 hét múlva a teszten, addig nem is kell bejárnia a matekkurzusra.
Peura úgy látja, hogy a gyengébb képességű diákok küzdenek a legtöbbet a tanulással, ez a küzdelem pedig stresszt okoz. Peura módszerével azonban ez a stressz megszűnt, hiszen a diákoknak nem kellett azon görcsölniük, hogy nem tudtak megtanulni valamit másnapra, ott volt a harmadik nap is, de ha akkor sem sikerült, akkor a negyedik nap. Hét hetet kaptak arra, hogy megtanulják a tananyagot anélkül, hogy a túl jó képességű tanulók miatt kellemetlenül érezték volna magukat.
Peura szerint minden emberben van motiváció a tanulásra, az iskolában pedig azt a környezetet kell létrehozni, ahol ez a motiváció előhozható és megerősíthető.
A finn tanár szerint négyféleképpen lehet növelni a diákok motivációját.
1.) Olyan feladatokat adunk, amelyek se nem túl könnyűek, se nem túl nehezek. Amiről a diák azt gondolja, hogy még nem ismerős neki az anyag, de van esélye rá, hogy megtanulja.
3.) A fenn említett módszerrel figyelembe kell venni az egyéni különbségeket, ugyanis a legjobb és a leggyengébb diák tudása között 7 évnyi tanulás is lehet. Ha valamelyik diák jól halad, ne tartsák vissza, nyugodtan haladjon előrébb, de aki gyengébb képességű, kapjon esélyt a felzárkózásra.
4.) Teret kell adni az önszabályozásnak, önirányításnak. Lehet jutalmazással és büntetéssel külsőleg motiválni a tanulót, de a belső motivációja ettől még nem fog megnövekedni. A belső motivációt úgy lehet ösztönözni, hogy a tanárok meghagyják a választás szabadságát a diáknak. A diák eldöntheti, hogy például a matekon belül őt melyik szegmens érdekli és már meg is erősödött a motivációja, hogy megtanulja.
5.) Az autonómia megőrzése a csoportmunkán belül. Nagyon fontos a kollaboratív tanulás, de egy csoporton belül szem előtt kell tartani, hogy nem minden diáknak ugyanaz a szerepe és nem ugyanaz a célja sem. Az ügyesebbek segíthetnek azoknak, akik lemaradtak, ez pedig mindkét fél motivációját erősíti.
Peura óráin a diákok nem a katedra felé néznek, a padok egymás felé vannak fordítva, ezért a tanulók folyamatos interakcióba léphetnek egymással. A telefonjuk is ott lehet előttük a padon, amin visszajelzéseket küldhetnek a tanárnak arról, hogy értik-e miről van szó, lemaradtak-e. Ez sokkal hatékonyabb módszer, mint felszólítani a 30 emberből 1 embert, hogy tudta-e követni.
A konferencia végén az összegyűlt pedagógusok 5 finn és 5 magyar kezdeményezéssel ismerkedhettek meg. A finn gyakorlatok között olyanok szerepeltek, mint a High School Startup, ami egy online kurzus, ahol a gyerekek előrelépést tehetnek az álmaik megvalósításáért, startupokat indíthatnak. A Magyarországon is egyre ismertebb Mightifier nevű programot is kipróbálhatták a tanárok, ami az iskolai zaklatást és erőszakot csökkenti azzal, hogy a diákok az applikáció segítségével üzenhetnek egymásnak és egyben jelezhetik a tanárnak, ha baj van.
A magyar gyakorlatok között is találhattunk egyedülálló, hasznos kezdeményezéseket. A Városmajori Gimnáziumban például a diákok kezdtek el alsóbb éves tanulókat korrepetálni, hogy kiváltsák a közösségi óra szolgálatot. A Budai Középiskolában pedig digitális témahét keretében két magyar tanár kezdeményezte, hogy tanítsák meg a gyerekeknek, hogy használják tudatosan a médiát.
A diákoknak hamis híreket és képeket kellett gyártaniuk, de még egy hamis dokumentumfilmet is forgattak az iskolán belül.
A magyar gyakorlatok között sok olyan is szerepelt, amely az SNI-s gyerekek fejlesztésével foglalkozott.
Setényi János oktatáskutató arra hívta fel a figyelmet, hogy bár nagyszerűek ezek a magyar kezdeményezések, abból a szempontból összehasonlíthatatlanok a finnel, hogy a finneknél a digitalizáció és ezek az innovatív megoldások az összes iskolában integráltak. Míg
Magyarországon úgy kellett vadászni azokat a kezdeményezéseket, amelyek repedéseket keresnek a központosított oktatási rendszer falán.
forrás: abcúg.hu
