"Káli Sándor alezredes a tűzoltóságon tett látogatásunk vége felé megszervezett nekünk egy igazán különleges találkozót. Az illető úriembert, akivel lehetőségünk nyílik beszélgetni, Nagy Zoltánnak hívják, de kéri, hogy Joe-nak szólítsuk." - írja a kemma.hu

– Ezt a nevet még a kilencvenes évek második felében kaptam. Külön szoktam kérni mindenkit, hogy így szólítsanak, mert így azonnal tudom, hogy hozzám intézik a szavaikat, és nem egy másik Zoltánhoz – magyarázza Joe.

Ez nagyon fontos információ, igyekszünk is észben tartani. Joe tudniillik teljesen vak. Önkéntesként segíti a tatabányai és a komáromi tűzoltók munkáját, és ez a segítség bizony hasznos.

Előfordulhat ugyanis, hogy korlátozott látási viszonyok között kell dolgozniuk a lánglovagoknak. Ez éppúgy lehet egy sötét helyszínen, mint a sűrű füstben való munka. Sokat egyik esetben sem látnak a tűzoltók, így kénytelenek egyéb érzékszerveikre hagyatkozni. Még fontosabbá válik a szaglás, a hallás és a tapintás.

Akkor is jól jönnek a Joe-tól tanultak, ha a tűzoltóknak vak emberrel kell dolgozniuk egy mentés vagy egyéb bevetés során. Tudniuk kell, hogyan érjenek hozzá, mit mondjanak neki, milyen mozdulatokat tehetnek vele, és úgy általában, mire figyeljenek különösen, ha látássérült emberrel találkoznak munkavégzés közben.

Ezt nekünk is alkalmunk nyílik megtapasztalni, ugyanis a teljes körű szimuláció érdekében egy kámzsát és egy bukósisakot húzunk a fejünkre, és Joe-t karonfogva majdnem tíz percig bóklászunk a tatabányai tűzoltóság rendezett udvarán. De csak nekünk tűnik bóklászásnak: mikor a séta végeztével lekerül a kámzsa, kiderül, hogy végig egy tökéletes útvonalterv alapján haladtunk!

Erre a sétára egyébként sajnos nem kísérhetett el minket Fecske, aki egy csodaszép fekete labrador kutyus, nem utolsósorban Joe vezető kutyája. Álmos tekintettel figyel minket az árnyékból, de az első hívó szóra azonnal gazdájánál terem.

Fecskét egyébként a tűzoltók is nagyon szeretik, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy becenevet is kapott. Nem fogják kitalálni: Fecskendőnek szólítják. Néhány fénykép kedvéért egy kicsit pózol a kamerának, de aztán ismét visszatérünk a tárgyhoz, Fecske pedig Joe lábához.

– Én vagyok az egyetlen vak tűzoltó Európában, egyben az egyetlen olyan vak, akinek tűzoltói gyakorlata is van – meséli Joe. – Az ország több pontján tartok mentéstámogató tréningeket. Ezek során lényegében begyakoroljuk azokat a dolgokat, amit a tűzoltók az alapfokú tanfolyamon már megtanultak. Mindig hasznos ugyanis, ha van egy érintett is a történetben. Így a gyakorlatok során könnyen kiderülhet, hogy melyek azok a területek, amelyeket érdemes lehet fejleszteni. Igyekszem segíteni a tűzoltóknak abban, hogy jobban helytállhassanak a munkájukban akkor is, ha sötétben, vagy fogyatékkal élő emberrel kell dolgozniuk.

forrás: kemma.hu